magány

" éjjel míg fen ragyognak a csillagok, bennem föl s alá szálnak az érzések s gondolatok, hogy mit tehet vagy hogy hol lehet az én csillagom, mesze szál és távol ragyog és én mésziről lesve csak öt bámulom"

A névtelen müvészek

Hát hol is kezdjem ezt a témát. Igen az elején.
hogy mitől művész a művész: hát attól hogy olyat alkot mibe meg látja a szépet az érdekeset és ezt a világ elé tárja és ezzel a világot a saját szemszögéből bemutatja.
Igen sok  módja van hogy meg mutathassuk a saját oldalunkról a világot, zene, festészet, rajzok, írások és fotók.
én ki emelnék kötöttöt eböl az írást és a fotózást.

kezdem a fotózással, mivel nem titkolom imádok fényképezőgéppel rohangálni és meg látni azokat a dolgokat miket nap mint nap látunk de lehet hogy más nem ép úgy néz rá mint ahogy én vagy és a melletted álló ember.

 ezt a képet nemrég csináltam és ötvözni szeretem volna azt hogy milyen az mikor a távolba a bazilika tornya és és közelbe pedig életem egyik része a  kosárlabda össze olvad. és hát ez a lát vány hogy jövö és mult ösze forva egy képen mekora hatásal lesz e világra ne tudom de mindenki meg láthaztja bene azt ami neki fontos  egyesek a palánkot mások a tornyot én mindkettőt csodásnak találom.

Akkor most jönne az irás:
                                              Egyik felem sír ,s a másik nevet,
                                      miért nem tudok uralkodni az érzésim felett?
                                         Esténként mikor lehunyom szemem,
                                               s reggel mikor az ágyam vetem
                                                  Csak arra tudok gondolni
                                                   Nem kéne ennyit morogni
                                      Hisz a kosárral ,s a beattel minden rendbe
                                         De a szerelmi életem árnyék alá van vetve,
                                         Szeretném,hogy letudjak feküdni, nevetve,
                                           De lehet,hogy fent így lett elrendelve?
                                                                      /Iványi Tamás(öcsém)/
A név nem mond sok embernek semmit de mégis mi-járhat e ifjú srác fejébe mikor ilyet irt ilyet alkotót???
az ember az érzelmeit csak szavakban tettekben mutat hatjaki de ilyet mint ez a pár sor nem mindenki alkothat ritka kincsű ember az ki a szavak formálásával tudja meg gazdagítani a világot és ezáltal bátran Vállaja azt hogy igen én ilyet is tudok. legyünk büszkék ara ha ilyen ember van a környezetünkbe mert a mai világba egyre kevesebb az ilyen./én büszke vagyok öcsémre / 
Ez a két példa is mutatja hogy nem kel hogy az ember ismert legyen és a világ meg tudja a nevét mert az ilyen apró művészeken keresztül is csodásába válhat a világ .
És ne higgyétek azt hogy ezt azért írtam mert nem szeretem neves művészeket csak beakartam mutatni hogy a hétköznapok világában ma is élnek névtelenek 

2 pasi meg 1 kicsi

életem legjobb sorozata:):):):) olyan mint a füves cigi: be szívod és szétröhögöd magad.

charli: egy elég gazdag nő faló ki  öcsét(Elen) és fiát(jacke) befogadja a házába és különböző kalandokba esnek(nők+családi problémák). van berta a takarító nő aki nagyon jó fej, meg a szomszéd lány aki bele van zúgva charliba és hát charliék anya aki egy nagyon érdekesen foglalkozik a gyerekeivel és az unokájával de iszonyat jó az egész.

elsö hó

tegnap este elkezdet esni a hó aminek meg örültem nagyon és számtalan dolog meg fordult a fejemben hogy miket lehetne csinálni.
1. sétálni (persze nem egyedül)
2. fotózni haza fele(amit össze is sikerült hozni hála az égnek)

sajna az ötlet tár eddig terjedt mivel olyan 22ora körül kezdet esni és kedvesem meg sajna a kolesz falai közé zárva és én meg éjfélig szolgálatban. így marat a 2. verzió és hát itt a termés:) ami szerintem jelet egy kettő meg ötletes.

így sikerültek.

'hullik lefele az első hó mi a földet betakarja és csodálatosan Fehéré varázsolya'

üdvözlet

aloha jó barát ki ide betérsz!
itt olvashatod napos dolgaimat elgondolásaimat és élet müvészí cselekedeteimet.