2010. december 25., szombat

a történet

Élt egy mágus ki a végtelent járta és a boldogság elixírjét kutatta. Bár merre járt sem erese találta pedig egyik mestere azt mondta neki, hogy annál könnyebb főzet nem létezik a világon.
Először akire rátalált  ki segítségére lehetne egy kedves jó hangulatú ember leány volt.
Ö bevezette számtalan fortélyba hogyan főzhet és készíthet különleges főzeteket és hogyan válhat ez mások segítségére. Miután a lány alaposan ki tanított így szolt:
-kedves ifjú mágus meny utadra és keresed tovább a boldogság elixírjét mert az még sokféle hasonló főzet ital és készítmény létezik melyet meg kell tanulnod megkel kóstolnod. De sose feled hogy ha meg leled akkor ne haboz és osszad meg azokat miket tőlem tanultál eme szép tájon.
a mágus most már némi tapasztalattal némi és némi bánat érzéssel de ment és ment tovább végtelenek tűnő útján hogy meglelje azt a receptet mit egykoron mestere mondott neki amitől boldog lehet örökre és nem kel többet fájó elveszett lélekként az utat járnia és keresgetnie. Így hosszú utat tett meg ismét mire rátalált egy néma lélekre.
Ez a lélek eléget segíttet neki abban hogy gyakorolja mind azt mit a kedves lány tanítót néki és lassan tökéletesítse.
de mivel az ifjú mágusunk úgy érezte itt nem tanult semmit tovább lépet és magára hagyta a néma lelket. bár utólag sajnálta és nem érzet ezt nemes tettnek de úgy érezte helyesen cselekedet.
Ismét hosszú utat tett meg mire talált egy csodás helyet ahol érezte igen itt meglelem itt meg tanulhatom a boldogság elixírjét..
  így hát betért egy közeli fogadóba és ott szobákért, de akkor meg látta azt ki ott fözöcskézet és italok sokaságát késztette. És el hívta hát hogy oktassa.
meg is kérdezte hogy tudja e esetleg a boldogság elixírnek a receptjét.
-azt elvileg csak ketten lehet elkészíteni. De ha gondolod segítek benne hátha sikerül.
Telt múlt az idö és érezték hogy jól elvannak míg egy nap csúnya vita állt be az egyik főzet készítésénél és az ifjú mágus elment mert érezte vitából nem lehet boldogságot teremteni..
ment ment tovább rögös útján hátha rátalál az elixírére de most már némileg bölcsében hogy ketten kellenek az elkészítéséhez.
Így talált rá egy hamis főzőre ki csak kihasználta és hitegette hogy ö tudja mikkel a főzetbe. Ifjú mágusunk akkor még nem sejtette hogy lelke akkor csapdába eset és majdnem oda veszett mikor rájött hogy csak kihasználták és nem segítetek. akkor szomorúan és könnyezve tovább ment. Ez az esete többet vont maga után és így egyre csak csügett és csüggeteg lett egy dolog tartotta benne a lelket hogy vándorlása során meg ismert egy kedves tündért ki elkísérte és segített mikor az útja rögöket vetet elé.
És mikor úgy érezte elég felad a kereséssel rá akadt egy bölcs és okos tünde leányra aki szorgos ügyes és roppant bölcs volt.
Bár nem töltöttek együtt sok időt az ifjú így is úgy érezte hogy sok mindenbe hiányiságai volta a tündével szemben.
Mikor a mágusnak közölte a tünde lány hogy mit keres azt a receptet ö sajnos nem ismeri a mágus úgy érezte hogy egy világ omlót  volna össze benne, viszont a mágus kérte hogy ha lehet néha néha el jönne és tanulna újabb recepteket. De a mágus elkövette egy hibát hogy mikor elváltak utána sokáig és okig hiányolta a tündét és nem merte be vallani hogy úgy érzi meg lelte a receptet mit kereset.....
                                                   vége

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése